Szerző: dzs | kategória: hír | 2010, 08 10 | 1 vélemény
Ők – Én vagyok
“Hogyan lehet művelt az ember ?
Úgy, hogy olvas.
És azután ?
Elgondolkodik azon, amit olvasott.
És azután ?
Megint olvas.
És?
Megint gondolkodik.
És ?
És…nincs tovább.Ha szerencséje van,ez így megy mindhalálig.
Hány könyvet olvashat el az ember életében ? Tegyük fel,hogy egy jól olvasó 40 éven át hetente egy könyvet olvas el. Ez évente 52 könyv. Negyven év elteltével 2080. Szakmai és szépirodalmi összesen. De legyen több. Évente több mint egymillió különböző könyv jelenik meg. “.
Nem mindegy tehát ,melyek hatnak ránk.
” Miről szól a jó könyv ?
Rólunk. Megmutatják, hogy kik és mik vagyunk, s hogy mivé kellene válnunk . Vagyis hogyan kellene élnünk a világban .”
Ezeket Popper Péter írta Ők-én vagyok című könyvében . Harminchárom , az Ő életét meghatározó műről ír ,és hogy neki miért fontosak ezek .
Agócs sensei írásáról először ezek jutottak eszembe . Nagyon nem mindegy, hogy ez alatt a 80-90 évünk alatt kikkel találkozunk, kiktől és mit tanulunk .
Szerencse? Is. De ahogyan bővül a tudásunk és a kíváncsiságunk sem apad el, azért ez tudatossá válik.
Tibor san …GYAKORLÓ HARCMŰVÉSZEK-ről ír esszéjében .Gyakorló.Tehát nem valamikor gyakorló, most meg már inkább a múltba révedő ,nosztalgiázó mesterekről beszél .És ami fontos,meg is adja a választ : a kor haladtával nem az a megoldás ,hogy nem gyakorolok , hanem máshogyan gyakorolok .Mint az olvasás. Azért mert régen -jobb esetben-sokat olvastam, most akkor nem kell ? Dehogynem,csak lehet ,nem annyit .Megválogatva , hogy mit .
Bizonyos tudományos fokozatok eléréséhez nagyon számít, hogy ki mennyit és mit publikál . Hogy mennyire ismeri a szakterületét ,ennek irodalmát és hogy a meglévő ismereteket az ő szempontjai alapján hogyan rendszerezi. Mint az egyetemeken a szakdolgozat.
Egy szakterület ” komolyságát ,megbecsülését ” is jelzi, hogy mit írnak róla .Az ÍRÓK-nak köszönhetők ezek, akikből kikívánkozik a közölni való. Fontos,hogy ezeket minél többen olvassák, eszmét cseréljenek róla ,hiszen nem lehetünk egyszerre több helyen, de így megtudhatom, mit gondolnak mások .
Sosai Kyokushin way c. írása, a Mesterek gondolatai ,edzőtábori beszámolók, szubjektív élmények…,hogy csak párat említsünk.
HITELESSÉG .Talán ez az első . A Volt egyszer egy Vadnyugat c. klasszikusban hangzott el: Hogyan bízzak valakiben , aki a saját nadrágjában sem bízik ?
Ugyanis az illetőn nadrágtartó és öv is volt .
Tehát először a saját dolgaimat kell rendbe tennem ,hogy tanítsak valamit . Vannak objektív és szubjektív dolgok .Vannak tények. Pl. magam láttam cigarettázó nagyon magas övest valamelyik szervezetben. Biztosan jól tanítja a gedan barait és a küzdelmet is. De példát mutat-e? Követhetek-e ilyen utat?
Az önképzés jelentősége óriási . Erről is szól sensei Friss írása a balatongyöröki edzőtáborról ,sensei Stefi jelmondata: Menni, tenni kell… , sempai Dr. Dörgő cikkei és Agócs mesteré, valamint sok más Mesteré is. Az önkifejezéshez pedig hozzátartozik a közölni vágyás.
Köszönettel tartozunk Nektek, hogy olyat is megfogalmaztok, amiket mi is így gondolunk és gondolhatunk így is.
Hiszen: Ők-Én vagyok.
Osu !
Demeter Zsolt
111645 / 3038 látogató
RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL
2010 09 03 | 14:35
“Megint olvas.
És?
Megint gondolkodik.”
Kérdés, hogy az ezáltal az ember, személyiségében “elnyert” változásokhoz, változó világszemlélethez, hogyan csiszolja hozzá a saját környezetét. Akarja-e egyátalán. Persze mindig lehet új és új ismerettségeket kötni és olyan közegben, társaságban mozogni, ahol az újonnan született gondolatokat is értő fülek hallják. Egyidejűleg viszont, szerintem, egyfajta izoláció is létrejön a múlt felé, akarva, akaratlanul. Még akkor is ha az újonnon megszerzett tudásdarabkák értelmet visznek azokba, megmagyarázzák őket. Úgy vélem ezen a téren is az egyensúly felé kell törekedni, különben nagyon gyorsan egyedül lehet maradni.